Kutyagazdi vagyok!

 Már kitaláltuk, melyik kutyatenyésztőtől, vagy inkább menhelyről hozzuk haza kutyusunkat. Egyes esetkeben ezt már több hete elintéztük és megnéztük. De most végre hazahozhatjuk!

• Úton hazafelé - Az út hazafelé egy kutyának sosem a legjobb emlék, mert ilyenkor úgy érzi, elszakítottuk a társaitól, testvéreitől, játszótársaitól, vagy esetleg régi gazdájitól. Ilyenkor általában csak kullog vagy nyüszít, izeg mozog. Ezért beszéljünk hozzá kedvesen és nyugodtan, hogy megnyugtassuk. Ha ráparancsolunk, hogy hagyja abba a nyüszítést, akkor csak még jobban fog félni.

• Otthon mindenképpen öntsünk neki vizet a táljába és egy pár szem kutyaeledelt pakoljunk a táljába. Egyes kutyákat annyira megviseli az új környezet, hogy az első napokban még nem is eszik. Ne féljünk ilyenkor, hanem mindennap kínáljuk többször is, hagyjuk előtte a tálat, mert úgyis enni fog. De ha mégsem (ami nem valószínű), akkor vizsgáltassuk meg orvossal, körülbelül öt nap éhezés után.

• Ha sétáltatni visszük kutyánkat, akkor szoktassuk meg vele a pórázt, ha még nem ismerné. Először lazán tegyük rá a nyakörvet majd egy kis idő után csatoljuk bele a pórázt a D karikába. Ekkor egy kicsit húzzuk meg. Először megmakacsolja magát. Ilyenkor húzzuk egy hajszálnyit szorosabbra a nyakörvet, nehogy lecsússzon, majd próbálkozzunk még egy kicsit. Ha a póráz rázására nem jön, mondjunk neki kedves szavakat, hívjuk magunkhoz. Csalogassuk játékkal vagy jutalomfalattal. 

• Az eslő séta - az első sétája a saját kutyájával egy gazdinkat mindig emlékezetes élmény. De vegyük figyelembe, hogy ilyenkor mindennap csak egy kicsit tovább tartó sétát tervezzünk, és engedjük neki, hogy arra menjen, ahová szeretne. Ha rossz utcába indulna, húzzuk odébb. Ha nem akar menni, akkor csak a háztömböt kerüljük meg vagy menjünk két hosszt az utcában.